– Mit talált pontosan? – kérdezte Mark nehezen. – Túrafelszerelésre emlékeztető anyagdarabok – mondta Chen. – Egy hátizsák váza, cipőmaradványoknak tűnő bőrdarabok, és olyan nyomok, amelyeket laboratóriumban kellett megerősíteni, mielőtt meghatározhatták volna a természetüket. – De a lány a helyet és a tárgyakat nézte, majd szünetet tartott, mintha lenyelné, amit nem akart mondani.
Mark türelmetlenül félbeszakította: – És mi van a gyerekemmel? Ethan csak kétéves volt! Találtatok valamit, amivel azonosíthatnátok? – kérdezte Chen. – Ezt kell négyszemközt megbeszélnünk. A helyszínelő csapat még mindig feldolgozza a helyszínt. A hőforrások természete megnehezíti a feltárást. A hő és az ásványianyag-tartalom egyedi módon befolyásolja a tárgyak tartósságát.
Mark hirtelen felállt, és felborította a székét. Az ablakból látta, ahogy a szomszédai a szokásos reggeleiket teszik, kutyát sétáltatnak, munkába járnak, és egy ilyen katasztrófa által érintetlenül élik az életüket.
– A 2:30-as járattal Denverbe megyek – mondta határozottan. – Tudna valaki találkozni velem? Chen így válaszolt: „Magam is találkozunk. És uram, azonosítania kell néhány tárgyat, hogy megerősítsük a személyazonosságukat. Készen áll?” – mondta Mark kétségbeesett hangon. „Hat éve várok válaszokra. Bármire készen állok.”
De ahogy kimondta, tudta, hogy nem igaz. Hogyan készül fel egy férfi arra, hogy megtudja, mi maradt a feleségéből? Hogyan készül fel arra a gondolatra, hogy a szeretett nő egy égő, veszélyes helyen végezte? Hogyan készül fel arra, amit megtud majd gyermeke sorsáról? A hívás befejezése után gépiesen járkált a házban, ruhákat pakolt egy bőröndbe, és összegyűjtött minden szükséges azonosító okmányt. Fontolóra vette, hogy felhívja Sarah nővérét Portlandben, majd azt mondta magának, hogy várhat.
Két órával később, miközben a repülőtérre autózott, elképzelte az egyetemi csapatot, akik ásványlelőhelyeket keresnek, ehelyett egy régi tragédia maradványait találták meg. A nyomozó azt mondta, hogy a felszerelésük fémet észlelt egy bőrönd keretében, fémszilánkokat cipőkben, és talán a jegygyűrűjét is – azt, amelyet órákig őrizgetett, amelyet Sarah soha nem vett le.
A repülés elsuhant, mint egy homályos pillanat. Mark a repülőgép ablakán kinézve ült, amíg meg nem jelentek a Colorado-hegység – ugyanazok a hegyek, amelyek mágnesként vonzották Sarah-t. A lapos Ohio-ban nőtt fel, és a hegyek valami újat ébresztettek a lelkében. Etan születése után is ragaszkodott hozzá, hogy folytassa a túrázást, gondosan igazítsa az útvonalakat, és mindent előkészítsen, amire szüksége volt.
És most végre megkapja a válaszokat, vagy legalábbis néhányat közülük. De a kérdés, ami a legjobban gyötörte, kimondatlan maradt a nyomozó szavaiban: Mi történt Ethannal?
Patricia Chen nyomozó a Denveri Nemzetközi Repülőtér érkezési csarnokában várta. Úgy tűnt, negyvenes évei elején járhat, éles, tévedhetetlen szemmel és praktikus, hegyvidéki terepre alkalmas ruházattal. Azonnal felismerte Markot, talán azért, mert a kimerültség és a bánat látszott az arcán.
„Mr. Brennan, sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell találkoznunk” – mondta, és kinyújtotta a kezét. „Az autóm kint van. Az út a helyszínre körülbelül két órát vesz igénybe.”
Követte őt egy jelöletlen terepjáróval. Magában hálás volt, hogy a lány nem próbált beszélgetést kezdeményezni vele. A hegyek magasodtak a horizonton, de már nem tűntek fenségesnek; ehelyett súlyosan nehezedtek rájuk, mintha őt figyelnék.
Miután felhajtottak az autópályára, Chen azt mondta: „A kutatócsoport nagyon együttműködő volt. Dr. Emily Reeves vezette a tanulmányt, amikor három nappal ezelőtt a felfedezést tették. Azonnal felvették velünk a kapcsolatot, és nem bolygatták meg a helyszínt.”
„Három napja? Három nappal ezelőtt tudta!” – ismételte meg Mark döbbenten.
„Ellenőriznünk kellett néhány részletet, mielőtt kapcsolatba léptünk volna önnel. A környezet
A hőforrások egyedülálló kihívásokat jelentenek a bizonyítékok gyűjtése során. Olyan felszereléseket és szakértőket hívtunk be, akik ismerik az ilyen típusú lelőhelyek természetét.
Mark egyenesen megkérdezte tőle: „Talált bármilyen nyomot a gyermekemről?” Chen kissé megszorította a kormányt, és azt mondta: „A kiemelés még folyamatban van. A forrás mélyebb, mint gondolta – közel negyven láb a közepén. Különböző mélységekből hoztunk már ki tárgyakat, de a folyamat lassú. A hő és az ásványianyag-tartalom miatt a búvárok csak nagyon rövid időre tudnak leereszkedni.”
Elhaladtak kis turisztikai városok és kanyarok mellett, amelyek fájdalmas emlékeket őriztek. Itt, Sarah hét évvel korábban szólalt meg, és minden tereptárgy most egy ismert végpont jelét viselte.
Elérték az ösvény megállóját, amelyet sárga szalaggal zártak el, és a kezdet közelében rendőrautók gyűltek össze. Chen átvezette Markot a korlátokon, néhány rendőr komor arccal bólintott.
A Morning Glory Poolhoz vezető két mérföldes szakasz hosszabbnak tűnt, mint valaha. Már előbb hallotta a munka hangjait, mint látta őket: a felszerelés zümmögését, a csapatok kommunikációjának hangjait – egy feszült, de fegyelmezett rendszer.
Aztán az ösvény kanyarodott, és előbukkant a forrás. Pont úgy nézett ki, mint látogatásaik során: egy lenyűgözően színes sárga és zöld kör sugárzott egy mélykék középpont körül. De most felszerelés, védőruhás emberek és egy speciális platform vette körül a szélén.
Dr. Emily Reeves közeledett, kabátján a Coloradói Egyetem logója és a terepi napjaiból származó sárnyomok voltak. „Nagyon sajnálom” – mondta szomorúan. „A baktériumrétegekből vettünk mintát, amikor a műszerünk fémet észlelt mélyen. A protokoll előírja, hogy ellenőrizzük az adatainkat esetleg befolyásoló zavarokat.”
