Gyors tészta, amihez nem kell órákat várni
A hozzávalók egy nagy tálban könnyen összeállnak. A túró nedvessége és az olaj együtt lágy, jól formázható tésztát ad. Ha kissé ragadna, egy kevés liszt segít rajta, de érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl tömör.
Ez a változat nem igényel hosszú kelesztést, ami a hétköznapokon külön előny. Mire előmelegszik a sütő, a tészta már nyújtható is, és jöhet rá a fahéjas cukros keverék. A mazsola opcionális, van, aki ragaszkodik hozzá, más inkább kihagyja. Ez már családi ízlés kérdése.
A feltekerésben rejlik a varázs
A kinyújtott tésztát megszórjuk fahéjjal és cukorral, majd szorosan feltekerjük. A tekercsből vágott csigák sütés közben szépen kinyílnak, a cukor kissé karamellizálódik a tetejükön. Kétszáz fokon, légkeverés mellett nagyjából tizenöt perc alatt aranyszínűre sülnek.
Melegen a legcsábítóbbak, amikor még enyhén roppan a külsejük, belül pedig puhák maradnak. Egy csésze tea vagy kávé mellett hamar elfogynak, főleg ha többen ülnek az asztalnál.
Ezek a csigák nem a cukrászati tökéletességről szólnak. Inkább arról az otthonos hangulatról, amikor a konyhában terjengő fahéjillat jelzi, hogy hamarosan valami finom kerül a tányérra. És sokszor éppen ez az, ami a legjobban esik.
