Leginkább a bodza-téma tavasszal jön elő, amikor sárgásfehér virágaiból teát, bodzapezsgőt, frissítő szörpöket készíthetünk, de akár még palacsintába, fánkba is belesüthetjük. Ilyenkor augusztus közepén már leginkább a bodzalekvárnak van itt a szezonja, amit szilvával vagy fekete szederrel együtt is el lehet rakni. De ha unjuk a lekvárfőzést, remek vadhúsokhoz való chutny is főzhetünk belőle. A bogyókból készített bodzabor (gyümölcsborféleség) egyes vidékeken hagyományos szíverősítő. Helyenként pálinkát is főznek belőle – mivel ez a művelet igen munkaigényes, a bodzapálinka ritka és nagyon drága.
Mikor és honnan szedjük bodzabogyót?
Az alapanyagát, mármint a bodzabogyókat mindenhol megtaláljuk: a szereti a törmelékes területeket, réteket, erdőszéleket, bozótosokban és utak mentén is ismert jelenség. Lehetőleg azonban olyan bodzabokrot válasszunk, ami nem forgalmas autóutak közvetlen közelében van, mert azokon a virágokon több a por és a károsanyag-lerakódás.
Fontos tudni a gyűjtés során, hogy közeli mérgező rokona a gyalogbodza (S. ebulus), amely lágyszárú évelő, más habitusú, és virágai nem sárgásfehérek, hanem hófehérek, portokjuk pedig lila. Másik rokon faj a fürtös bodza (S. racemosa), amely kevéssé alkalmazkodóképes, virágzata sárgászöld, nem tányérszerű, bogyói korallpirosak, az ágak bélszövete nem fehér, hanem sárgásbarna. Enyhén mérgező.
A fekete bodza bogyója is enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító és immunerősítő hatású.
Nyersen ne fogyasszuk, és kizárólag a sötét, érett és fekete bogyókat gyűjtsük be, az éretlen részeket ne!
