Magával ragadó bevezetés
Semmi sem hasonlítható ahhoz, mint amikor egy hosszú vakáció után hazaérsz a saját otthonodba. Az ismerős illat. A saját ágyad kényelme. A kicsomagolás és a való életbe való visszatérés megkönnyebbülése.
De néha a hazatérés kellemetlen meglepetésekkel jár.
Emlékszem, hogy kinyitottam a bejárati ajtót, ledobtuk a csomagjainkat a folyosóra, és egyenesen a fürdőszobába mentem. Két hét úton. Zuhanyozni kellett.
Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját. És megdermedtem.
Valami baj volt. A levegő párásnak érződött – nehezebbnek, mint amilyennek két hét távollét után kellett volna lennie. Felkapcsoltam a villanyt. Semmi sem történt. Újra felkapcsoltam. Még mindig semmi.
Aztán felnéztem.
Egy sötét folt húzódott a mennyezeten, mint egy zúzódás, középpontjában egy kis, makacs csepp állt. Víz. Nem páralecsapódás. Nem nedvesség. Egy szivárgás. Valami napok, talán hetek óta csöpögött, lassan tönkretéve a mennyezetet, a falakat, a padlót.
A szívem összeszorult.
A vakációnak vége volt. A valóság lecsapott ránk.
