Vannak ételek, amiknek a neve csak mellékes. Mert amit igazán megjegyzel, az a hang, az illat, és az, ahogy a kezedben tartod – forrón, zsírosan, boldogan. Ez a lapótya pontosan ilyen.
Gyerekkoromban nem volt kérdés, mi sül, ha megcsapott a sercegő olaj illata. A nagyi ilyenkor már gyúrta a tésztát, a konyhában gőz szállt, az ablak bepárásodott, a papírtörlő meg már várt az első aranybarnára sült darabra.
Azt mondta, ez nem recept, ez érzés. De azért most leírom, hogy te is tudd:
Hozzávalók:
4 közepes főtt krumpli
20 dkg liszt
1 teáskanál só
fél csomag friss élesztő (vagy 1/2 csomag instant)
kevés langyos víz (ha kell, a gyúráshoz)
olaj vagy zsír a sütéshez
