A lekvár elkészítése:
Miután alaposan átmostuk, majd kimagoztuk a meggyet, odatesszük főzni és közben krumplinyomóval kicsit áttörjük a gyümölcsöt, vagy botturmixot is használhatunk erre a célra. Míg a gyümölcs melegedik, a datolyákat előkészítjük. A datolyaszemeket (mag nélkül) meleg vízben kicsit átmossuk, majd felaprítjuk őket. Ízlésünknek megfelelően édesíthetjük vele a lekvárt. Nekem a 50 dkg datolya elég volt. A felaprított datolyákat hozzákeverjük a lekvárhoz.
Dzsemmes állagát az útifűmaghéjnak köszönheti, amit a lekvárfőzés utolsó 10-15 percében keverjünk az addigra szétturmixolt meggyhez, literenként kb. 1 nagy púpozott evőkanállal. (Igyekeztem úgy összeturmixolni a gyümiket, hogy maradjon néhány meggy egészben is, mert így sokkal jobban szeretem a meggylekvárt.)
A vízzel felforralt üvegekből még szinte forró állapotukban kiöntjük a vizet és a helyére az elkészült dzsemet öntjük. A megtöltött üvegek tetejére fóliát teszünk. A fedőt alaposan rácsavarjuk majd előkészített meleg helyre fejjel lefelé állítjuk.
A meleg hely jelen esetben nyári takaró és törölköző párost jelentette egy tiszta lavorban. De máskor már rekeszbe is tettem, doboz sem megvetendő. A lényeg, hogy ezt a “melegdunszt” helyet előbb kell elkészíteni. Az idő alatt, míg a lekvár a tűzön rotyog. Miután fejjel lefelé az összes üveget a száraz, meleg helyre állítottuk, lefedjük őket, hogy melegen tartsuk és így várjuk meg, míg kihűlnek az üvegek. Legalább 24 óra kell nekik, ha nem több. Szóval ellenőrizni ráér másnap este. Ha már hidegek az üvegek, akkor érdemes felcímkézni őket, majd pedig hideg, sötét helyen (Pl. pince vagy kamra) tárolni.
Természetesen maradt ki még egy kevés, ami nem került üvegbe. Gyorsan el is fogyott. Lekvárfőzésnél megeshet, hogy nem tudjuk az egészet üvegbe tölteni. Tiszta edénybe rakva (akár üveg) a hűtőben egy darabig megőrzi minőségét. Bár szerintem előbb elfogy, mint megromlana.
