Sokan azt gondolják, hogy a magány csak az egyedül élő embereket érintheti. Pedig az egyik legnehezebb érzés éppen az, amikor valaki hosszú évek vagy évtizedek óta kapcsolatban él, mégis úgy érzi: érzelmileg teljesen egyedül maradt.
„Olyan egyedül vagyok a házasságomban” – A társas magány 12 figyelmeztető jele idősebb korban
A hosszú házasságokban könnyen kialakulhat egyfajta megszokás. A közös élet működik: mennek a hétköznapok, ott vannak a gyerekek, unokák, közös emlékek, közös rutinok. Kívülről akár harmonikusnak is tűnhet minden. Közben azonban sokan csendben azt érzik: már nem igazán kapcsolódnak egymáshoz.
A szakértők ezt nevezik társas magánynak – amikor valaki nincs fizikailag egyedül, mégis magányosnak, láthatatlannak vagy érzelmileg elhagyatottnak érzi magát a kapcsolatában.
Sokan azért sem ismerik fel ezt az állapotot, mert hosszú idő után természetesnek kezdik érezni az érzelmi távolságot. Pedig attól, hogy valami régóta így van, még nem biztos, hogy rendben van.
Mit jelent a társas magány?
A társas magány nem feltétlenül hangos veszekedésekkel kezdődik. Sokszor inkább lassú eltávolodásról van szó. A felek ugyan együtt élnek, de eltűnnek a valódi beszélgetések, az intimitás, az egymás iránti kíváncsiság és az érzelmi közelség.
A kapcsolat működik – csak éppen már nem ad valódi lelki biztonságot és kapcsolódást.
