Fő esemény
A műtét a teljes koncentráció légkörében kezdődött. A csapat minden tagja elfoglalta a helyét, és a csendet csak a gépek ritmikus hangjai és a műtéthez szükséges pontos jelzések törték meg. Ezekben a pillanatokban a külvilág megszűnt létezni. Nem maradt semmi más, csak a beteg, a felelősségünk és a siker iránti mély vágyunk.
Az órák teltek el anélkül, hogy igazán éreztük volna őket. Az időnek már nem volt ugyanaz a jelentése. A műtét minden szakasza új kihívásokat hozott magával, olyan döntéseket, amelyeket gyorsan, de szinte matematikai pontossággal kellett meghozni. Nem volt helye a habozásnak, de a hirtelen felindulásnak sem. Mindent kiegyensúlyozottnak, kiszámítottnak kellett lennie, és az évek során felhalmozott tapasztalatoknak kellett alátámasztani.
Azokban az órákban a fáradtságot nem fizikai gyengeségként, hanem a tudatba bekúszni próbáló árnyékként éreztük. De a felelősség erősebb volt. Minden mozdulatot körültekintően hoztunk meg, minden döntést a másodperc töredéke alatt elemeztünk, és minden lélegzetvétel fontossággal telt meg. Idők és naptárak
