Szűretlen vallomások egy gyerektől
De a kislány még nem fejezte be. A beállt nehéz csendben újabb bombasztikus hírt adott: „Belenéztem a kulcslyukon! Furcsa dolgokat csináltál. Pont olyan volt, mint te és Jack bácsi, anya!” Az apa, aki egy pohár vízzel próbálta lehűteni magát, majdnem megfulladt. Jack bácsi?! Az anya, élénkpiros arcán, megpróbálta bagatellizálni a dolgot: „Biztosan félreértetted, drágám.” De a gyerek kérlelhetetlen volt: „Nem, nem, ugyanaz volt! Jack bácsi grimaszolt, te meg felugráltál az ágyra. És te, anya, folyton azt mondogattad, hogy »Ó, Jack, de menő vagy!«” Az apa, visszafojtva a nevetését, gúnyosan szigorú arckifejezéssel keresztbe fonta a karját. Az anya eközben úgy nézett ki, mintha mindjárt sírva fakadna.
A visszafordíthatatlan pont
De a legrosszabb még hátra volt. A kislány, aki még mindig büszke volt nyomozói képességeire, még egy utolsó simítást tett hozzá: „És te, Apu, azt mondtad a piros ruhás hölgynek, hogy neki vannak a legszebb lábai, amiket valaha láttál! Anya, tudtad, hogy Apu szereti a lábakat?” Halálos csend borult a szobára. A két szülő döbbenten bámult egymásra, mint a felütéstől megtántorodott bokszolók. A helyzet teljesen kicsúszott a kezükből. Ekkor az anya, esze ágában sem volt, kitört: „Elég volt mára! Lefekvés!” A kislány, örülve, hogy felfordulást okozott, kuncogva rohant a szobájába.
Feszült (és humoros) finálé
Ahogy a kislány elsurran, az apa, örök tréfacsináló, nem tud ellenállni egy harapós megjegyzésnek: „Szóval, Jack túl jó, mi?” Az anya dühösen egy párnát vág az arcába: „Fogd be a szád, különben ma este a kanapén alszol!” Az apa távolról sem sértődik meg, hanem felnevet, és ravasz mosollyal mormolja: „Jobb, ha félreteszed az avokádót, drágám. Igazi élvezet lesz mindezt elmagyarázni…” Azon az estén, félreértések és kínos leleplezések között, a családi légkör ugyanolyan feszült, mint amennyire komikus. Egy dolog biztos: ebben a házban a gyerekek határtalan fantáziája valóban nem ismer határokat.
