Az egész egy teljesen átlagos téli délutánon kezdődött. Narancsot pucoltunk, a héj ment volna a kukába, amikor egyszer csak előkerült egy tiszta üveg, és elkezdtem beleszórni a narancshéjakat. Anyukám csak nézett, a szomszédasszony a fejét csóválta, a barátnőm pedig megkérdezte: „Te most komolyan gyűjtöd a szemetet az üvegben?”
Aztán előkerült egy üveg ecet is. Ráöntöttem a héjakra, lezártam az üveget, és betettem a kamrába. Mindenki kíváncsian figyelte, de fogalmuk sem volt, mire készülök. Amikor végül elárultam és meg is mutattam, mire használom ezt a fura keveréket, mind a hárman azonnal kérték a „receptet”, és még aznap este nekiláttak otthon megcsinálni.
Miért nem dobom ki többé a narancs héját?
Évekig automatikusan ment a kukába vagy a komposztra. Közben meg panaszkodtunk:
