Már a gondolat előtt döntöttél. Mielőtt megmagyaráznád magadnak, miért, a választás már megtörtént. Nem logika irányította, és nem tudatos mérlegelés. Valami benned gyorsabban reagált. Így működik az elme: a tudattalan észlel, felismer, majd csendben választ.
Az olyan apró döntések, mint hogy melyik hétköznapi tárgy vonz elsőre, gyakran érzelmi üzenetet hordoznak. Az a csésze, amely azonnal megragadja a figyelmed, nem véletlenül ki. A lélek jelképes nyelvén a legegyszerűbb dolgok is tükröt tarthatnak.
A kávé sokak számára nem csupán ital. Jelenti a megállást, a menedéket, az elcsendesedést – azt az érzést, hogy egy pillanatra minden rendben van. Ott van magányos reggeleken, hosszú beszélgetésekben, feszültségben és nyugalomban is. Idővel a kávézáshoz biztonságot, melegséget, kontrollt, néha menekülést társítunk. Amikor csészét választasz, nemcsak formát választasz, hanem egy hangulatot is.
Az analitikus pszichológia szerint gyakran kivetjük belső állapotunkat a külvilág tárgyaira. A színek, felületek és formák jelként működnek. Ahhoz vonzódunk, ami most illeszkedik hozzánk – nem ahhoz, akik mindig vagyunk. Ettől válik ez a játék egyszerűvé, mégis beszédessé.
Négy csészét látsz magad előtt. Ne elemezd. Ne azt keresd, melyik a szebb vagy praktikusabb. Csak figyeld meg, melyik szólít meg elsőként, melyik vált ki benned valamit ok nélkül. Az első benyomás számít.
