Néha egy-egy egyszerű történet többet mond minden magyarázatnál. A kínai vízhordó meséje is ilyen: segít a gyerekeknek megérteni, hogy nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy értékesek és szerethetőek legyenek.
A történet finoman megmutatja a gyerekeknek, hogy mindenkinek vannak hibái, hiányosságai – és ezzel semmi probléma nincs. Sőt, sokszor éppen ezekből a “hibákból” születnek a legjobb dolgok, még ha elsőre nem is így látják.
Olvasd fel unokádnak ezt a kedves tanmesét, szuper beszélgetésindító lehet. Egy ilyen mese után a gyerekek is szívesebben megnyílnak, és elmondják, hogy miben nem érzik magukat “elég jónak”, és te rávilágíthatsz, hogy ez hogyan válhat mégis előnyükké.
A kínai vízhordó története – tanmese
Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.
Két teljes évig ez így ment, minden nap – a vízhordó már csak másfél edény vízzel ért vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.
– Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
– Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon nőnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
