Rájöttem, hogy alapjába véve nagyon szeretem a lekvárokat, különösképpen a házilag készített lekvárokat. Igen, azokat, amiket nem gyárban készítenek, hanem valaki az otthonában főzi, keveri, édesíti, beleteszi a szeretetét Legalább is én mindig jó érzéssel készítem, főzőm be őket. (Idén sajnos lehet kimarad a lekvárfőzés, aminek nyomós oka van, egy változás, ami előtt állunk, ami majd az olvasónak is kiderülhet a későbbiekben, ha sikerrel járunk…) Jól esik télen, tavasszal elővenni őket, amikor már gyümölcs alig beszerezhető, megízesíteni vele a palacsintát, reggeli kását, süteményt, stb. Tavaly nyáron (2014-ben) a fb-on találtam rá egy ismerősöm “hirdetésére”, miszerint a sok gyümölcstől omladozó meggyfáit le lehet szedni. Teljesen ingyen. Köszönöm Timinek, a kétgyermekes anyukának, a lehetőséget, mivel így készülhettek el a meggylekvárjaim, amelyek nem tartalmaznak fehér cukrot, sem zselatint, mégis dzsemmes állagúra sikerültek. Mi a titka? Kiderül a receptből!
A recept:
Hozzávalók:
- kb. 4 -5 kg meggy
- 50 dkg datolya (vagy több, ha édesszájúbbaknak készül)
- útifűmaghéj
- üvegek
- befőzési fólia
