Vannak azok az ízek, amiket egy pillanat alatt visszarepítenek a gyerekkorba, a nagy kockás terítős konyhájába. Nekem ilyen ez a krémes. Emlékszem, ahogy nagymamám órákig bajlódott a hájas tésztával, én csak azt vártam, hogy mikor nyalhatom ki a lábast. Persze a mai rohanásban kinek van ideje egész nap hajtogatni? Most kísérleteztem ki ezt a „hamis” változatot: a tészta majdnem olyan szintű és omlós, mint az eredeti, de tizedannyi munka van vele. Az íze viszont pontosan a békebeli vaníliás csoda, amitől megáll az idő egy pillanatra.
Miért működik ez a tészta?
A titok a tejfölben és a hideg vajban rejlik. Ha nem gyúrjuk agyon, csak épp összefogjuk a tésztát, a sütőben a vajszemcsék gőzt fejlesztenek, és gyönyörűen megemelik a rétegeket. Nem kell hozzá cukrászdiploma, csak egy kis odafigyelés. A krém pedig nem az a nehéz, vajas fajta, amitől az embernek elmegy az életkedve, hanem egy könnyű, tejszínes hab, ami szinte elolvad a szájban.
Amire szükséged lesz (hozzávalók)
A tészta alapjához:
- 30 dkg finomliszt
- 22 dkg hideg vaj (vagy jó minőségű margarin)
- 2 dl tejföl (lehetőleg a zsírosabb, 20%-os)
- Egy csipet só
