Kiléptem a New York-i éjszakába, a hó fehér kendőként hullott a vállamra, áldva a kezdetet. Felemeltem a fejem az ég felé, és beszívtam a hűvös, szabad levegőt – a levegőt, amely sem a csarnok illatát, sem az emlékek súlyát nem hordozta magában. Éreztem, hogy az egész város kitárja karjait előttem, nem mint legyőzött nő, hanem mint egy nő, aki úgy döntött, hogy saját akaratából újrakezdi az életét.
Nem csupán egy birodalmat hagytam el; visszatértem önmagamhoz, beléptem egy olyan életbe, amelyet nem határoznak meg címek, nem irányítanak aláírások, és nem kötnek olyan kapcsolatok, amelyek nem tükrözték azt, aki valójában voltam. Végre nem azért éltem, hogy bizonyítsam magam, ne versenyezzek, ne a tetszésemért, hanem egyszerűen azért, hogy legyek.
