Egresvariációk
A francia konyha is így használja, az egész, friss makrélát egres társaságában sütik meg, illetve adják olajos halakhoz a gyümölcsöt. Ennek egyébként van angol megfelelője is, ott pisztráng mellé adják az egrest. Itt indiai hatásra chutney-t is főznek belőle, ami már sajtok, krékerek remek kísérője lehet.
A BBC receptje szerint ehhez egy jó nagy lábasba tegyünk 2 vékonyra szeletelt vöröshagymát, 1 kg egrest, 2 friss babérlevelet, 2 teáskanál mustármagot, 1 evőkanál őrölt koriandermagot, 650 g barna cukrot, sót, és öntsük fel 300 ml almaecettel. Közepes lángon főzzük, míg a cukor feloldódik, majd ha már forr, főzzük még nagyjából fél órán át. A legvégén adjunk hozzá még 500 g egrest, és ezzel együtt pároljuk negyedóráig. A gyümölcs magas pektintartalma miatt szépen be fog sűrűsödni – emiatt lekvárokhoz is adhatjuk az egrest zselésítő anyagként.
Az angol konyha emellett édességekben is előszeretettel használja a piszkét: lehet belőle pite, morzsasüti, pohárkrém, pudingos kosárka, lepény.
Bár nemesítését a hollandok kezdték el, Európában itt a legnépszerűbb a gyümölcs, a XIX. században már négyszáznál is több egresfajtája volt Angliának. Nálunk éppen ekkoriban kezdett csak elterjedni, a filoxéra pusztítása után az egykori szőlőültetvények helyére telepítették – aztán jött a köszmételisztharmat…
Édesen és savanyún
Pedig érdemes volna újra próbálkozni vele. Sok C-vitamin van benne, emellett A- és B1-vitaminban és különféle ásványi anyagokban (kálium, kalcium, foszfor, niacin) gazdag, ezért is jó enni. Egyébként első írásos említései is a belőle készült gyógyszerről szólnak, igaz ekkor még az éretlen szőlőt jelöli ez a szó.
Maga az egres Szikszai Fabricius Balázs 1590-ben megjelent latin–magyar szójegyzékében szerepel először köszméte néven, és Lippay János is úgy hivatkozik rá leírásában, hogy a „Felföldön köszmétének” hívják. Tőle tudhatjuk, hogy vörös változatát a pozsonyi érseki kertben is termesztették a XVII. században.
Főzéshez a fanyarabb, éretlenebb darabokat használták még ekkoriban, hiszen az ilyen mártások savanykás íze üdébbé tette a nyári ebédet.
Ugyanakkor Lippay is megjegyzi, hogy nyersen fogyaszthatjuk az érett, sárga szemeket, melyek lágyabbak és édesebbek. Savanyún vagy édesen, főzve vagy nyersen – a lényeg, hogy együk!
