Továbbá gyakori kockázat: az unokák állandó gondozójává válni pusztán azért, hogy „elérhető legyen”, ami fizikailag és érzelmileg is kimerít valakit, aki már befejezte a gyermeknevelési szakaszát. A családi kötelékeket inkább a kiválasztott látogatások erősítik, mint a ráerőltetett együttélés.
Családi események tervezése
Gyermekekkel való összeköltözést csak akkor szabad fontolóra venni, ha súlyos fizikai függőség áll fenn, és nincsenek szakmai gondozási alternatívák. Ezt megelőzően az önállóságról való lemondás gyakran nagyon magas árat jelent.
Kortársakkal élni: egyre növekvő alternatíva világszerte
Azok számára, akik nem szeretnének egyedül élni, vagy gyermekeikkel összeköltözni, egyre inkább felértékelődik a lehetőség: az életük azonos szakaszában lévő emberekkel élni. Ezt a modellt, amelyet együttélésnek vagy kortársak együttélésének neveznek, a függetlenség és a társaság ötvözete ötvözi.
Mindenki megőrzi a saját privát terét, de megosztja a közelséget, a támogatást és a társasági életet barátaival vagy hasonló gondolkodású egyénekkel. Ez csökkenti az elszigeteltséget, serkenti a szellemi aktivitást, és egy valódi támogató hálózatot hoz létre, amely mentes a hierarchiáktól és a kényszerű szerepektől.
Az, hogy olyanok közelében élünk, akik hasonló emlékekkel, ritmusokkal és élményekkel rendelkeznek, lehetővé teszi, hogy társaságban öregedjünk meg anélkül, hogy feláldoznánk a szabadságunkat. Nem arról van szó, hogy összezsúfolódva éljünk, hanem inkább arról, hogy integráltan, olyan ajtókkal, amelyek választásból, nem pedig kötelezettségből nyílnak meg.
A környezet fontosabb, mint az emberek száma.
