A TEK beosztottjai a főigazgató utasítására a pénzszállítást végző személyeket – eljárásjogi helyzetüket tekintve tanúkat – személyi szabadságuktól legalább kilenc órára – az idegenrendészeti eljárásban elrendelt előállításig – jogalap nélkül megfosztották. Mindezt a sértettek sanyargatásával hajtották végre, mert a bilincs kényszerítő eszközt – még az alvás idejére is – szükségtelenül, míg a látást akadályozó textilt a rendeltetésszerű használattól eltérően az emberi méltóságot sértő módon alkalmazták, amely ezáltal a fogvatartással szükségszerűen együtt járó testi, lelki szenvedésénél lényegesen nagyobb szenvedést okozott.
A nyomozó ügyészség a TEK főigazgatójával 7 rendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettének gyanúját közölte.
Hajdu János panasszal élt a gyanúsítás ellen, nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését és vallomást tett. A gyanúsított szabadlábon védekezik.
Az ügyészség vizsgálta, hogy a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések indítványozásának törvényi feltételei fennállnak-e, és azt állapította meg, hogy a gyanúsított esetében a kényszerintézkedések elrendelésének a különös okai nem merültek fel. A bűnismétlés a szolgálati viszonya megszűnésével már nem jöhet szóba, nincs adat arra, hogy kivonná magát az eljárás alól, míg a bizonyítás megnehezítése szintén nem alapos ok, hiszen a gyanúsított hónapok óta tisztában van – a közéletben és a médiában is széles körben tárgyalt – nyomozással, így az összebeszélés, bizonyítékok eltüntetése a gyanúsítást követően már nem reális veszély.
