A zár gyakran kakas, madár vagy virág formájú volt. Nemcsak díszített, hanem funkcionális is: a fedelet fel lehetett nyitni, hogy szenet adjanak hozzá vagy eltávolítsák a hamut anélkül, hogy a vasalót le kellett volna tenni.
Érdekesség: A kakas – az éberség és a háztartási rend jelképe – népszerű motívum volt, tükrözve a vasaló szerepét a rendezett otthon fenntartásában.
3. Fanyél
Bükkből, tölgyből vagy más sűrű fából készült. Mivel a fa rossz hővezető, a nyél hűvös maradt, így hosszabb ideig lehetett vasalni kézégés nélkül.
4. Szellőzőnyílások és díszes kivágások
Az oldalsó rések és csipkézett díszítések nem csupán esztétikai célt szolgáltak: biztosították az oxigén áramlását, hogy a szén egyenletesen izzon, ne pedig kialudjon.
5. Nehéz, sima talp
A vastag, sík, polírozott talp egyenletesen osztotta el a hőt, és könnyedén siklott az anyagon – akárcsak a modern vasalók.
Használata: finom tánc a tűzzel
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
-
A szén felhevítése: A faszenet kis tűzhelyen vagy parázstartóban izzásig hevítették.
-
A vasaló megtöltése: Fogóval az izzó szenet a vasaló belsejébe helyezték.
-
A fedél lezárása: A csuklós tetőt rögzítették, hogy bent tartsa a hőt és a hamut.
-
Hőfok ellenőrzése: Egy rongydarabot érintettek a talphoz – túl forró? Várni kellett. Túl hűvös? Több szenet adtak hozzá.
-
Óvatos vasalás: Gyorsan, de finoman dolgoztak, és szükség szerint újratöltötték a vasalót a nap folyamán.
Az óvatosság kulcsfontosságú volt: túl sok szén megégethette az anyagot, túl kevés pedig nem simított ki mindent. A hamut rendszeresen el kellett távolítani, hogy ne füstöljön és ne szóródjon szét.
Miért volt forradalmi?
A faszenes vasalók előtt a legtöbben tömör vasalókat használtak, amelyeket a tűzhelyen melegítettek. Ezek 5–10 perc alatt kihűltek, ezért több vasalóra volt szükség, és állandóan vissza kellett járni a tűzhöz.
A faszenes dobozvasaló ezt oldotta meg azzal, hogy magával hordozta a hőforrást, így hosszabb, megszakítás nélküli vasalást tett lehetővé – hatalmas időmegtakarítást egy olyan korban, amikor a mosás egész napos munka volt.
